Paradigmaváltás-handoutok 2008 ősz

Handout no. 9: Panofsky ikonológiai sémája, 1939

 Forrás: Erwin Panofsky: Studies in Iconology. Humanistic Themes in the Art of the Renaissance. Oxford University Press, London 1939,  Introduction   

 

Az értelmezés tárgya

 

 

 

Az értelmezés aktusa

Az értelmezéshez szükséges felkészültség

Az értelmezés helyesbítésének eszköze (a hagyományok története

elsődleges v.természetes

képtárgy

a) tárgyi

b) kifejezésbeli

együttesen a művész motívumok világát alkotják

 

 

preikonografikus leírás

 

mindennapi tapasztalat

(tárgyak és események ismerete)

 

a stílusok története (annak ismerete, ahogy különböző történeti feltételek között a meghatározott tárgyakat és történéseket formákkal kifejezik)

másodlagos v. konvencionális képtárgy

mely az ábrázolások, történetek és allegóriák világát alkotja

 

ikonográfiai elemzés

 

irodalmi források ismerete

(tájékozottság meghatározott témák és fogalmak körében)

 

a típusok története (annak ismerete, ahogy különböző történeti feltételek között  a meghatározott témákat és fogalmakat tárgyakkal és eseményekkel kifejezik

belső jelentés v. tartalom
mely a „szimbolikus” értékek világát alkotja

 

ikonológiai interpretáció

 

szintetikus intuíció (az emberi elme alaptörekvéseinek ismerete, melyet eleve meghatároz a személyiség pszichológiája és „Weltanschauung’-ja)

 

a kultúra jelenségeinek v.”szimbólumainak” története (annak ismerete, ahogy ülönböző történeti feltételek közöttaz emberi elme törekvéseit meghatározott témákkal és fogalmakkal kifejezik

 

 

Handout no.8 - Riegl rendszere IV

Rembrandt csoportképei

 

 

 

                                Tulp-anatómia  1632
(a)

                               
       Éjjeli őrjárat,1642 
      (b)

                                     Staalmeesters,1662
(c)

pszichikai életnyilvánítésok

„érzés jellegű figyelem”

Rembrandt dramatizáló alkata

 Tulp beszéde és mutogatása az összes doktor figyelmét maga alá rendeli

a kapitány szava pszichikailag  csak a hadnagyot rendeli alá – a többiek csak háttérként („táj”) szolgálnak

akció nélküli „tiszta figyelem”

 

dramatikus koncentráció egy belső tárgyra 

áttételező koncentráció

a figyelem megosztása belső ás külső tárgyak között

cselekményimmanencia és befogadói kapcsolat

belső egység

(motiváltság) + külső egység a néző direkt alárendelése révén

 

a belső egység

(okság/motiváltság)  foko-zása + külső egység a néző indirekt alárendelése révén

a belső egység nem a sz-al szembeni immanenciaként határozódik meg: a „ párt” mellérendelt dramaturgiai szerepet kap

a belső és külső egység hordozói már nem válnak el egymástól

 

tér- és síkfelfogás

intenzív térmélység + az alakok tömegét csak egy meredek gúla tartja meg a síkban

 

 

 

 

 

 

 

egyenletesebb eloszlás, de a sarkakon kockaszerű tömegek szimmetrikus elrendezésben

a néző felé tartó mozgás középen

 

Látszólag egyszerű síkelrendezés, befejezetlen háromszög-kompozíció

a néző felé tartó mozgás középen (asztalsarok, hátsó fal)

 

de nem tapintható sík, hanem  „szubjektivista térkompozíció”

 

Eszközök

haptikus és optikai egyensúlya egy a már a befogadóra orientált stíluskorszakba Helldunkel

tónus:1630 után minden hollandnál

visszafogott Helldunkel: alakcsoport és köztes tér egymás mellett – még nincsenek igazán összekapcsolva

a határfények/határárnyak nem olvasztják be az alakokat egészen a térbe tér takarás/rövidülés + test- és vetett árnyékok

az üres tér és testek fokozódó átjárása

 

 

 

vetett árnyék  + térárnyék

az alakok lágy kapcsolódása a szabad térrel

még nem tökéletes optikai szimmetria

(a szőnyeg tárgyiassága)

 

 

 

térárnyék

Koordinált egyensúly:

döntően mellérendelés

kettős alárendelés: a nézőt az egyik figura közvetlenül szubordinálja

 belső egység és külső egység összekapcsolása

R KW-e szembefordul a hollanddal: nincs a nézőt közvetlenül alárendelő figura: a belső egység redukálása két főre

tkp. „kettős portré”:a csop.kép megsemmisítése

koordináció a távoli szubjektummal: a néző választ a neki fontos arcok között

 

 

 

 

Handout no. 6 - Riegl rendszere II

A modern világkorszak áttekintő táblázata

itáliai barokk (a)

hollandok (b)

impesszionisták (c)

„pszichikai életnyilvánítások”

akaratszerű figyelem

szenvedélyesen uralni szeretné tárgyát (romanizmus)

érzés-jellegű figyelem

egyensúly a tárggyal, odaadás és távolságtartás egyensúlya

tiszta figyelem

elszakad a dologtól, tárgynélküli, érdekmentes hangulat

főtéma, tárgy, cselekmény

a cselekvő emberi alak, szenvedélyesen uralni szeretné tárgyát
(romanista afficiáltság, pátosz)

az emberi arc a központi szereplő

lelki odaadás, egyensúlya másikkal

mindent a dolgoktól való szubjektív távolság határoz meg:: a tárgyak, dolgok és cselekmények minőségei önmagukban közömbösek

Uralkodó műfaj

elbeszélő (cselekményes) kép

(istoria)
azonosulás a hősökkel

portré

átmenet az átélő-azonosuló emberábárzolás és a közömbös figyelem között

csendélet / tájkép

Tér-

és síkfelfogás

Kubusos terek és körplasztikus testekdualizmusa:a levegőtér mint obj.e haptikus, mérhető entitás

(relatív „Nahsicht”)

„Helldunkel”
közvetít a mérhető terek és testek között
a levegőtér a néző felé is közvetít

Testek és terek különbsége feloldódik a tisztán
optikai távolnézetben „Fernsicht”

eszközök

relative haptikus eszközök (takarás, rövidülés) túlsúlya egy alapvetően optikai stíluskorszakban

haptikus és optikai eszközök egyensúlyi képletei
egy alapvetően optikai stíluskorszakban

tisztán optikai eszközök növekvő túlsúlya egy alapvetően optikai stíluskorszakban

mű és befogadó relációja

A mű magánvaló belső egysége elsődleges a befogadóval relatív izoláció/szubordináció egy szubjektív koordinációra törekvő stíluskorszakban

A mű belső egységének és a nézővel alkotott külső egységének egyensúlya egy szubjektív koordinációra törekvő stíluskorszakban

teljes szubjektív koordináció: a nézői nézőpont elemészti a mű magánvaló belső egységét

Handout no. 7 - Riegl rendszere III

A hollandok áttekintő táblázata

Handout no. 5 - Riegl rendszere I.

A szisztematikus-világtörténeti rendszer sémája

antikvitás (a)

középkor (b)

modernség (c)

Ókori keleti

görög

római

ókeresztény

középkori

reneszánsz

Itáliai barokk

holland.

impressz.

„világnézet”

pogány politeizmus

keresztény monoteizmus

modern tudományosság

az „ember” alapvető viszonya a „világhoz”

a világ önelvű szubsztanciák nyílt küzdelme: az erő nyers természetjoga érvényesül

szubjektum és objektum dualizmusa: a szubjektum önkéntesen aláveti magát az objektumnak

(Istennek, a természetnek)

a szubjektum eltávolodik a természettől és Istentől: elfogulatlan hangulatának adja át magát

„pszichikai életnyilvá-nítások”

akarat

(szenvedély, pátosz)

érzés

(hit, áhitat)

figyelem

(távolságtartás, racionalitás)

főtéma, tárgy

az emberi alak, amelybe az istenek beleköltöznek: fizikai fölény

Az emberi arc: az alak döntő marad, de a lelki elemek súlya megnő

A természet mint táj, amely az ember előtt fekszik: az alakok és arcok is „tájak”

domináns

érzékszervek

sík/tapintóérzék

a testekre és részletekre tapadó érzékelés:

haptikus, „Nahsicht”

átmeneti kombinációk:
a tapintható világ
szubjektív-optikai érzékelése

tér/látóérzék

tisztán optikai érzékelés:

optikai, „Fernsicht”

mű és befogadó relációja

befogadó és műtárgy

(önálló szubsztanciák) egymástól való izolációja

izoláció és koordináció egyensúlya:

átmeneti képletek

koordináció:

a külső nézőpont fokozódó bevonódása a műbe

Page 1 of 2